Absztrakt: \ud A korábbi évszázadokban a társadalmi és gazdasági körülmények, az orvostudomány\ud hiányosságai, a járványok és a háborúk miatt rövid volt a várható élettartam,\ud így a nők többsége meg sem érte a változókort. Napjainkban a fejlett országokban\ud az emberek átlagosan 75–80 éves korukig élnek, az átlagéletkor kitolódásával nő\ud a menopauzában érintettek, illetve a menopauzában töltött évek száma, mára már a\ud nők életük harmadát menopauzában töltik. A kellemetlen tünetek kezelésének\ud egyetlen hatékony módját évszázadokon át a gyógynövények alkalmazása jelentette,\ud amely ismeret szájhagyomány útján terjedt. A XX. században a szintetikus\ud gyógyszergyártás kialakulásával és a hormonpótló kezelés bevezetésével ez a\ud terápiás forma háttérbe szorult. A média hatására a XX. században kialakult az a\ud társadalmi igény a nők körében, hogy minél tovább megőrizzék szépségüket és\ud fiatalságukat. A hormonpótló terápia nagy népszerűségnek örvendett, mert a nők\ud átmenetileg megszabadultak életminőségüket rontó tüneteiktől, viszont évekkel\ud később kiderült, hogy a hormonpótlás komoly veszélyekkel járhat. A gyógynövényes\ud terápiáknak határozott előnye a hormonpótló kezelésben használt szintetikumokkal\ud szemben a kedvezőbb mellékhatásprofil. A nők ezért ismét szívesen fordulnak a\ud bevált természetes gyógymódokhoz. Egyre növekszik az érdeklődés a\ud gyógynövénytartalmú készítmények iránt. A fitoösztrogének hatásának\ud tanulmányozása mára már a kutatások aktív területévé vált. Az állatokon és\ud embereken végzett vizsgálatok eredményei azonban ellentmondásosak, egyes\ud források szerint a fitoösztrogének hatékonynak és biztonságosnak bizonyulnak,\ud más szerzők szerint hatástalanok menopauzában vagy kifejezetten veszélyesek, nem\ud ajánlhatók mindenkinek. A nők testi, mentális egészsége és biztonsága érdekében\ud fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, alkalmazásuk előtt ezért szükséges\ud felmérni az előnyöket és a rizikót. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1243–1251.\ud | \ud Abstract: \ud In previous centuries many women did not even live until their menopause years\ud due to poor economic conditions, deficiencies of medicine, epidemics and wars.\ud Nowadays in the developed countries, people live until they are 75–80 years old,\ud and with the expansion of average age, the number of people affected by\ud menopause and the years spent in that state increase. Nowadays women spend one\ud third of their lives in the menopausal stage. The only effective way to treat\ud unpleasant symptoms for centuries was with the use of herbs, and the knowledge\ud about them spread through oral tradition. In the 20th century, this therapeutic\ud form was pushed into the background by the development of synthetic drug\ud production and the introduction of hormone replacement therapy. Thanks to the\ud influence of media in the 20th century, women began to have the social need for\ud preserving their beauty and youth for as long as they could. Hormone replacement\ud therapy enjoyed great popularity because women were temporarily relieved of\ud their life quality-impairing menopausal symptoms, but years later it turned out\ud that hormone replacement therapy could pose serious risks. A distinct advantage\ud of herbal therapy is the more advantageous side-effect-profile opposite the used\ud synthetics in hormone replacement therapy. Women are therefore happy to turn to\ud valuable and well-tried natural therapies, which have been used for thousands of\ud years. There is growing interest in herbal remedies. Studying the effects of\ud phytoestrogens has now become an active area for research. However, the results\ud of studies in animals and humans are controversial, some sources suggest that\ud phytoestrogens are effective and safe, other authors claim that they are\ud ineffective in menopause or they have particularly dangerous properties, and\ud cannot be recommended to everyone. It is important to address this issue for the\ud sake of health, mental health and safety of women, and so it is necessary to\ud assess the benefits and the risks before applying them. Orv Hetil. 2017;\ud 158(32): 1243–1251.
展开▼
